Babó-lyuknak is nevezik a fekete bejáratú barlangot.

A Kálvária-hegy északkeleti oldalán lévő sziklavonulatnak az északi végén faragott, régi kőbányára utaló sziklafelületek vannak. Ez Sóskút északi részén található. Ebben a nem megművelt, bozótos kőbányában a sziklafal tövében van egy 6,5 méter széles, 5,5 méter magas szabálytalan alakú sötét bejárat.

A kép forrása: commons.wikimedia.org/Szenti Tamás

Azt, hogy ez miből van, nem tudni pontosan, de a régészek sóskúti mészkőre, vagy tinnyei mészkőre gyanakodnak. Térformája elágazó és egyszintes. Jellemző szelvénytípusa a háromszög. A kőbányászás nyomán elpusztult körülbelül 15 méter hosszú, külső része. A barlang két ága körülbelül 10-15 méter hosszú, magassága körülbelül egy-másfél méter, szélessége két-három méter. A mennyezet kemény kőzetrétegében sok oldódási nyom van.

Az egész barlangra jellemző a tűzkő előfordulása. Mindenhol kvarckavicsok vannak a kőzetben. Vízszintes kiterjedése 46 méter. Az otthagyott maradványok alapján arra lehet következtetni, hogy nyest, vagy róka szokta használni. Néhány helyen penészgomba, a bejárati részen alga található. A lezáratlan barlang engedéllyel, barlangjáró alapfelszereléssel és könnyen járható.

A Zelezna Baba-barlang név először egy 1976-os kéziratban szerepelt és 1984-ben jelent meg nyomtatásban. Előfordul, hogy a barlang más neveken is szerepel: Babó-lyuk (Kraus 2002), Babólyuk (Torma 1986), Sóskuti-barlang (Kordos 1984), Sós-kuti-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1976), Sóskúti-barlang (Kraus 2002), Sóskúti barlang (Bertalan 1976) és Zelezna Baba (Halász 1963).

A kép forrása: commons.wikimedia.org/Szenti Tamás      

Az 1920-as években az itt működött kőbánya miatt nagyon gyorsan lepusztult a barlang külső része. A bányászat idején a követ a barlang előtti sziklapárkányig lefejtették. Az 1935. évi Erdészeti Lapokban megjelent, Földváry Miksa által írt publikációban olvasható, hogy a barlang a székesfehérvári magyar királyi erdőhivatal közlése szerint Sóskút északnyugati felében, a kálvária oldalában, sziklás és kopár területen helyezkedik el, és két szűk bejárata van. Egy körülbelül nyolc méter széles előcsarnok következik a keskeny bejárat után. Az előcsarnokból régen tovább lehetett menni, de már nem járható, mert a barlang mennyezete beomlott. Fésűket és egyéb használati tárgyakat találtak benne. A székesfehérvári káptalan birtokához tartozik a barlang.

A kép forrása: commons.wikimedia.org/Szenti Tamás

1939. augusztus 20-án Halász Árpád járt a barlangban, aki készített egy fényképet a bejáratról, egy távlati képet és egy 1:500 méretarányú, kelet–nyugati, hosszmetszeti barlangtérkép-vázlatot, egy 1:500 méretarányú, alaprajzi barlangtérkép-vázlatot, valamint két térképen jelölte be a helyét. Halász Árpád 1940. június 18-án feljegyezte, hogy sok szájhagyomány fűződik a barlang keletkezéséhez. Például az, hogy a barlangbejárattól másfél kilométerre egy vasajtó van elhelyezve, s az ajtó mögött embereket végeztek ki. Egy másik történet szerint Etyekre egy 15 kilométer hosszú alagút vezet a barlangból, de még nem találták meg.

1940. december 8-án rögzített Halász Árpád egy történetet, mely szerint a török uralom idején a sóskútiak ide menekültek, amikor azt hallották, hogy jön az ellenség. Néhány nap múlva a török lovascsapatok megérkeztek a faluba, de nem találtak ott senkit. Az egyik portyázó csapat a barlang előtti völgybe ment és itt egy asszonyt találtak, aki a patakban ruhákat mosott gyanútlanul. A csapat vezére megfenyegette az asszonyt, aki felmutatott a barlang felé és azt mondta, hogy ott vannak a falusiak. A vezér azonnal levágta az asszony kezét, a barlangot pedig forró mésszel befalazták. A bujdosók ezért meghaltak. A történet másik változata szerint nem használtak forró meszet a falazáshoz. Néhány évtizeddel ezelőtt egy kovácsműhely volt a barlang, amely a kőfejtés miatt elpusztult.

Az 1963. október 25-én készült, Halász Árpád által írt jelentésben az olvasható, hogy 1939-ben Molnár Gábor közölte vele: Sóskút közelében találtak egy barlangot, a templomtól  körülbelül egy kilométerre, a nagy kőfejtőtől körülbelül másfél kilométerre, 197 méter tengerszint feletti magasságban. A völgytalptól 80 méterrel magasabban lévő mészkőtömb északi végén van. 15–20 fokos dőlésszögű, vastagpados, réteges, kemény, tömött, 6-7-es keménységű, szarmata mészkőben keletkezett. Befoglaló kőzete a nagy kőfejtő mészkövétől különbözik. Kitöltése körülbelül egy méter vastag és agyagból, humuszból, valamint kőzettörmelékből áll. Valószínűleg egy tektonikus mozgás következtében kialakult, északkelet–délnyugati repedés mentén, hideg forrásvíz hatására oldódott ki.

A kép forrása: commons.wikimedia.org/Szenti Tamás

Öt méter átmérőjű teremmel kezdődik a bejárat, utána egy hosszú folyosón lévő termekből áll. Kis kupolák és gömbfülkék vannak a termek mennyezetén.

A barlangi levegő nagyon nedves, párás volt, de nem történt páratartalom mérés. A barlang az egyik bizonyíték arra, hogy kemény, vékonypados, szarmata mészkőben is keletkezhet jelentős méretű barlang és ezért érdemes ebben a kőzetben is barlangokat keresni. A barlang tudományos és történelmi szempontból érdekes, mert lakhelynek használta az ősember, de az idegenforgalom számára nem fontos.

Forrás:

hu.wikipedia.org

Felső kép: commons.wikimedia.org/Szenti Tamás